Second Chapter ~ I'm here for You

Bonjour minden olvasónak! Köszönöm szépen a 6 feliratkozót, és a kommentet, és természetesen a pipákat!

Köszönöm szépen, tényleg! Tudom, hogy késtem, de se időm, se kedvem nem volt írni, ezért bocsánatot kérek! Hogy telt a hetetek?:) Nekem viszonylag jól, csak lassan telt. Amúgy, hozhattam volna előbb is a részt, mert tegnap volt időm, csak kedvem nem, szóval sajnálom, tényleg! Megpróbálom késések nélkül hozni a részeket. Nem csacsogok tovább, jó olvasást! x

                                             

                         MÁSODIK RÉSZ - ÉN ITT VAGYOK NEKED

        

      CARRIE SZEMSZÖGE

Nagyon nehezen, és  - valljuk be - sok sírás után elaludtam. Miért vagyok ilyen? Miért? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben, amikor végre kitudtam kászálódni az ágyamból. Ma szerencsére péntek van, az utolsó nap ebből a hétből az osztályommal. Nincs köztük egy olyan ember sem, aki nem ítél el. Igazából már nem fájnak annyira a szavaik, mint az elején. Eltűröm, de fáj. Nagyon is fáj. Sokszor hívtak már különcnek, senkinek, vagy malacnak. De miért? Hisz, ugyan olyan emberek vagyunk, ugyan olyan jogokkal. 

Próbálom visszatartani a könnyeimet, de amint felidézem az elmúlt éveket, nem bírom ki könnyek nélkül.

Mostanában érzékenyebb vagyok, s képes vagyok minden oltást magamra venni, már annyi ért engem.

Felkaptam magamra egy egyszerű ruhát, majd felkaptam a váltáskámat, ami az összes olyan dolgot tartalmazza, amire szükségem lenne az iskolai idő alatt, beleértve a könyveimet,neszesszert, s gyógyszert.

leszaladtam a lépcsőn egyenesen a konyháig, ahol anyu várt két hamburgerrel. Fintorogva elvettem tőle, bár megszokhatta, hogy haza hozom a kaját, mert egyszerűen nincs étvágyam és nem kívánom egyszerűen az ételt.

Mosolyogva köszöntem el anyutól, majd indultam az utamra, közben pedig megálltam Mike boltjába, ahol a szokásos koffein bombámat vettem meg, az energia italt. 

- Helló Carrie. Lesz még valami hozzá? - mosolyogott rám Mike - netán a szokásos? 

- Nem, ma nem kérem - adtam oda a pénzt, majd sietve intettem egyet. A szokásos alatt a cigit értette. Jól tudom, mert mostanában sok a stressz és nincs mivel csillapítani, ezért cigizni szoktam vagy energia italt iszom. Igazából mindegy, mert nem nyugtat le teljesen. Egy éve szoktam rá a cigarettára, de csak ha sok a stressz, akkor szívok el egy szál cigit, máskor nem. Mostanában pedig próbálok leszokni róla, mert anyu már majdnem megtalálta az ágyam alatt az utolsó dobozt. 

                                                                                      LOUIS SZEMSZÖGE

Újra ugyan annál a témánál vagyunk Harryvel, vagy mondjuk úgy ordibáljuk ugyan azt a témát.

Sikerült már megint összeugrasztania minket az interneten olvasott cikknek, amiben az állt, hogy melegek vagyunk. Ami egyáltalán nem igaz! Nekem ott van Eleanor, akivel boldog pár kapcsolatban élek!

Akkor miért lennék meleg? Hm? Persze, erre sikerül néhány rajongónak okot találni, miszerint a kapcsolatunk csak azért van, hogy álcázzuk ezt Harryvel - mármint a nagy semmit - és, hogy Eleanornak legyen hírneve, amit ha modellnek menne, feltudna használni. Jó, igaz, hogy a kapcsolatunk eleje ezért ment, mármint azért, hogy kerítsenek valakit nekem, hogy ne legyen mindig búval baszott kedvem. Ami sikerült, mert Eleanor mellett remekül érzem magam. Mostanában nagyon keveset beszélünk Harryvel, s mi az oka? Az úgy nevezett " Larry Shipperek ". Néhány emberből tényleg elegem van, de mégis szeretem Őket,  hiszen a rajongóim.

- Ide figyelj, William! Nem tudom mi van ma veled de, hogy bal lábbal keltél fel ma, az biztos - ordítozott Harry. Elgondolkodtató, hogy ma Ő is ugyan úgy kiabált, mégis Én vagyok egyedül  lecseszve. Kösz.

- Louis, s nem William, drága Harold. Ma ugyan úgy kiabáltál mint Én, viszont Én bevallom, nem mint Te.

Nyugodt hangon, s nyugodtan leültem a kanapéra, majd az ölembe helyeztem a laptopomat. A szobában síri csend volt, egyedül a kattintásokat és a billentyűzet zaját lehetett hallani. Végre, egy kis relax.

Mindenki azt hiszi rólam, hogy erős vagyok, sosem sírok, ám ez nincs így. Vannak gyenge pillanataim, amikor eltörik az a bizonyos mécses, s kitör belőlem a gyenge oldalam. Számtalan oldalt néztem meg a Googlen a nevemmel, majd csak azt írtam be, hogy " Louis Tomlison is ", s vagy ezer olyan találatott talált, hogy " meleg, fake, szívtelen ". Miért hiszik ezt rólam az emberek? Miért bántják egymást? Miért jó ez nekik? Számtalan kérdés fordult meg bennem, míg nem rákattintottam az egyik olyan oldalra, aminek a felirata nem sejtett semmi jót.

" Okok, miért meleg Louis Tomlison ". Csomó olyan képet linkeltek be, amik megjegyzem régiek, sőt, lassan három évesek. Csomó kép az X Factorban van még, amikor Harry nyakába ugrottam, vagy amikor csak egyszerűen hülyéskedünk, de ezt Ők a hülyéskedésből meleg ügyet csinálnak. Pár könnycsepp csordult végig az arcomon, majd egyenesen a billentyűzetre esett. A szavak fájnak.

     CARRIE SZEMSZÖGE 

Borzalmas. Ezzel az egy szóval kitudom fejezni a mai suli napot. Undorodom az osztály társaimtól. 

Ma jött az osztályunkba egy új lány, akit minden kövérnek elmondanak. Pedig nem, csak van rajta egy kis felesleg, de Ő így gyönyörű! Gyönyörű szép tenger kék színű szeme van, barna de göndör haja, s a stílusa is jó. Okos, emelett szereti a sorozatokat-filmeket. Ő valakinek, valahol nagyon jó barátnője lesz.

A srácok az osztályban elnevezték " fat Anne " -nek, pedig gyönyörű, csak Ők nem látják. Én tudom, hogy az, s látom is. Egyedül Én próbáltam meg közeledni felé, segítettem neki túlélni a mai napot.

-  Figyelj Anne, ha bármi kell, vagy ha valaki bánt, akkor itt vagyok neked - mosolyogtam rá, majd megöleltem. Aranyos lány, s nem szeretném, hogy ezek a barmok tönkre tegyék, Én majd segítek Neki. Ne rontsa el az életét, mint Én.

- Nagyon szépen köszönöm, Carrie - elfogadta az ölelésem, amire a reakcióm csak egy mosoly volt - Miért vagy velem ilyen - nem tudta milyen szavat használjon, gondolkozott - kedves velem?

Nyeltem egy nagyot, majd a gyönyörű szemeibe néztem, s kicsordult egy könnycsepp.

- Tudod, Anne, nagyon sok embert bántanak. Engem is bántanak, de Én engedtem. Nem voltam erős, összetörtem. Kárt tettem magamban. Viszont, ezt nem szeretném, ha Te is megcsinálnád, nem szeretném látni, ahogyan megaláznak. Én itt leszek, már csak az kell, hogy maradj erős! - alig láttam már a könnyeimtől,   de színtisztán láttam, hogy pár kósza könnycsepp csordult végig az arcán, ami a kezemre esett.

- Köszönöm szépen Carrie, Én is itt vagyok neked és Demi is - adta át az egyik füllhallgatóját, majd a felcsendült a Warrior.