Sziasztok! Itt is lenne az első fejezet, ami szerintem nem lett valami jó, de így is késtem.. Köszönöm a kommenteket, és a 4 feliratkozót is! Imádlak Titeket! A részt Demi Lovato Warrior dala ihlette.
Ha tetszett, jelezzétek valahogy. Bocsánat, hogy rövid lett a rész, de csak éjjel sikerült befejeznem. Sajnálom, tényleg! A következő rész szerintem szombaton jön. További szép napot! xx
 |
| Warrior |
ELSŐ RÉSZ - A VILÁG BÁNT
A világ bánt. Az emberek bántanak. Pedig Én igyekszem, tényleg. De csak ha más vagy, egy kicsit is, elítélnének. Próbálkozom... Próbálkozom nem bántani magam, nem sírni , nem összetörni , de nem bírom.
Egyszerűen nem bírom, összetörtem, mint egy porcelán baba. Senki sem segít, egyedül vagyok.
Éjjel 00:15 van, a szobámban összekuporodva sírok, és a laptopom előtt, ahol a Twitter van megnyitva.
Itt tényleg van pár ember, aki megpróbál segíteni, és Én is megpróbálok másoknak.
" Minden oké, igaz ? " jött egy DM az itt megismert Maria-tól, aki egy nagyon kedves lány, és akiben egy barátot fedeztem fel...Neki is megvan a saját problémája. Piszkálják Őt, amiért szenved.
" Persze, minden oké...veled ? " pedig semmi sincs rendben, egy újabb katasztrófális nap után az iskolában.
" Car, ismerlek, hazudsz. Skype ? "
Ő tényleg egy olyan lány, aki gyönyörű, de mégsem az a fajta, aki piszkál, hanem aki segít. Meghallgatott számtalanszor, segített, és Ő itt van nekem, ha valami baj van, ami kölcsönös. 2 órás Skypolás után végre eltudtam aludni, sebek nélkül, Maria miatt.
Reggel fél hatkor keltem, Demi Lovato " Heart Attack " dalára. Demi, Ő az a lány, aki megmentett.
A zenéjével átsegített mindenen, tényleg. Ő egy harcos, a példaképem. Miatta maradtam erős.
- Drágám, kész vagy már? Elmegy az iskola busz - kopogtatott be édesanyám az ajtón - Hogy aludnál?
- Jól - mosolyogtam rá - és tudod, hogy nem az iskola busszal járok - tettem hozzá.
Anyám megértette, majd lesietett a konyhába, tippjeim szerint uzsonnát készíteni, amit mindig átadom az egyik osztály társamnak, Olivernek, aki az egyetlen fiú, aki szóba áll velem. A többiek soha nem jönnek közel hozzám. Felvettem a mai ruhámat, ami egy blúzból, egy szoknyából és egy fekete csizmából állt.
Maria szerint remek stílusom van, ám ez koránt sincs így. Egyszerűen utálom magam. A hajam, a hasam, a combom, a karom, az egész testem. Egyetlen egy ember tudja elhitetni velem, hogy szép vagyok, Demi. Másnak nem hiszem el. Hiába mondja anya, nem hiszem. Maria tudja, hogy problémáim vannak magammal.
- Mizu tehénke ? - köszönöm, megkaptam a reggeli beszólást is, ami nagyon jól esett.
- Ne szólj hozzá, még kinyírja magát - nevetett fel Emily, az osztály pláza cicája, vagy valamije. Mindegy, szóval az osztály tökéletes lánya. Igen, tény, hogy egyszer megpróbáltam, de csak egyszer...
- Igazán leszállhatnátok róla - állt a védelmemre Oliver - majd otthon, de ne itt - tette hozzá. Nagyon meglepődtem, hiszen azt mondta, hogy Ő kedvel...ennyit érek akkor.
A hatodik óra után szaladtam haza, félig könnyes szemmel, ennyi már elég volt a bántásból. Köszönés nélkül felszaladtam a szobámba, majd sírni kezdtem. Én ezt már nem bírom sokáig. Csak sírtam, és sírtam, miközben Demi Lovato Warrior dala szólt, amit imádok. Mindig sírok rajta, mert ez a dal szívhez szóló.
Kaptam egy üzenetet Nate -től, amiben ennyi állt " remélem ismét megpróbálód ". Nekem ennyi kelett.
Tudtam, hogy hol a penge. Az ágyam alatt.
